Mindig is az sportcipős, laza, “farmer – pólóval” típusú lány voltam. Más nő a magassarkúkat gyűjti, meg a táskákat, én meg az adidasokat. Sosem érdekelt igazan mi éppen a divat. Egyszerű vagyok, és szeretem a megszokott dolgokat. Régen, mikor még nem voltam sminkes, vagy a szakmám elején jártam, még a boltba se mentem smink nélkül. Ma már egy alapozón és egy szemöldökporon kívül mást nem használok. Ilyen lányként a szakmámnak mégis olyan hivatást választottam, mely a szépségről szól. Nem hirtelen ötlettől vezérelve, hanem kislány korom óta erre készülve. Először csak kozmetikus akartam lenni. Aztán tizenévesen körvonalazódott, hogy a smink az, ami érdekel. Az amilyen vagyok, totális ellentmondásban van azzal, amit csinálok. Talán így vagyok egyensúlyban, nem tudom. Viszont kezdem azt érezni, hogy nem tudok, vagy egyszerűen nem akarok a mai kor sminktrendje/értékrendje felé haladni. Minden porcikám tiltakozik az erős kontúrok, highleterek, egyen arcok és hamis insta képek ellen. Nem tetszik, amit látok. Szeretem a kreatív sminkeket, a nagy színes alkotásokat, a túlzó szemfestéseket. De az egy kiló #no make-up make-up a #no filter és a többi hazugság nem tetszik. Nem tudom és nem akarom meghazudtolni önmagam. Amit képviselek, amit gondolok, amit érzek. Közben meg ott motoszkál a kisördög: “haladni kéne a felgyorsult világgal”. Nem szeretnék. Vagy muszáj lenne? Néha frusztrál ez a kettősség. Naiv vagyok, ha azt hiszem, más is őrlődik néha? Nem szoktam a magánéletemet megosztani a facebook oldalamon. A priváton sem. Az az enyém, és a szeretteimé. Azt gondolom, rendben van az életem a maga kis hullámvölgyeivel együtt. És tudom, hogy a mézes mázas boldog képek, amiket sokszor látni a social médiában, nem mindig fedik a valóságot. De az ember hajlamos elhinni, hogy másnak mennyivel jobb. Néha Ufo-nak érzem magam, aki valamilyen más bolygóra való. Manapság semmit nem kell letenni az asztalra. Hiányzik a szakmai alázat, a tanulni vágyás és akarás. Az empátia, a kitartás. (Tisztelet persze a kivételnek.) Nem csak a sminkes szakmában. Elég ha valaki csinál egy you tube csatornát, provokatív vagy figyelemfelkeltő, és máris influencer. Van ezzel baj? Talán nincs. Mindenki azt csinál az életével, amit csak akar. De nem hiszem, hogy jól van az, amerre tartunk. Mondom ezt úgy, hogy csalok a sminkjeimmel, mert nőket szépítek meg. Ugyan mindig az volt a cél, hogy ne megváltoztassam, csak kihozzam a bennük rejlő szépséget. Szemöldöktetoválásokat készítek, mely megint csak “hazugság”. De itt is arra törekszem, minél természetesebb legyen. Értitek ezt a kettősséget? Én nem mindig… Szeretem a szépet. Az ízléseset. Szeretem amit tudok, átadni másoknak. Szeretem a vendégeim/tanulóim boldognak,elégedettnek látni. Ez az amit tudok. És remélem még sokáig lesz erre igény, ebben a felgyorsult világban is. Néha pedig marad az elmélkedés, hogy vajon jó e az út, amin haladunk. De azt gondolom, talán az a legjobb, ha valaki önanzonos tud maradni.